Vastagh Géza Tengerlic

Aktuális aukció

Részletek

Leírás

A látszólag egyszerű kis csendélet mögött a mulandóság, a természeti megfigyelés és a csendes drámaiság finoman kidolgozott tanulmánya rejlik. Vastagh Géza – aki állatábrázolásaival vált elismertté – nem trófeaként mutatja be az elpusztult tengelicet, hanem magányos, szinte bensőséges motívumként. Ez tudatos eltávolodást jelent a pompás vadászcsendéletek hagyományától, és egy szemlélődőbb, már-már természettudományosan higgadt megközelítést kínál.

A kompozíció radikálisan redukált: nincs mellékalak, nincs háttér, nincs semmi, ami emberi jelenlétre utalna. A madár egy világos, texturált felületen fekszik, így tollazatának élénk színei – a vörös, a sárga és a fekete – még hangsúlyosabban érvényesülnek. Ez a narratív kontextusból való teljes kiemelés a képet szimbolikus térbe helyezi: a kis madár teste memento mori-ként, az élet törékenységének jelképeként jelenik meg.

A tengelic ugyanakkor gazdag ikonográfiai hagyományt is felidéz. A keresztény művészetben Krisztus szenvedésének szimbóluma volt, mert a legenda szerint a kereszten szenvedő Krisztust vigasztalni próbálva tollára került a töviskorona vére. Bár Vastagh nem ad vallásos keretet, a finom test és az élénk vörös fejrész kontrasztja a korabeli szemlélők számára könnyen rezonálhatott ezzel a jelentésvilággal.

A festmény így a naturalisztikus pontosságot visszafogott költőiséggel kapcsolja össze. Vastagh nem pusztán egy állatot mutat, hanem egy élet végét – pátosz nélkül, mégis nagy érzékenységgel. Letisztultságában a mű szinte modern hatást kelt: meglepően koncentrált és olyan csendes érzelmi töltést hordoz, amely messze túllép az állatcsendéletek műfaján.